A meseolvasás jelentőségéről
Hétvégén botlottam a következő idézetbe:
,,A tündérmesék nem arra tanítják a gyerekeket, hogy léteznek sárkányok.
A gyerekek ezt már tudják.
A tündérmesék arra tanítanak, hogy a
sárkányokat le lehet győzni!"
Gondolkodóba estem. Elméláztam rajta. Milyen igaz ez leképezve a felnőttek világára is. Mi is tudjuk, hogy létezik gonosz, de arra törekszünk, hogy tisztességes módon álljuk meg a helyünket, s így kerekedjünk a rossz dolgok fölébe. Nyilvánvaló, hogy ezt a hozzáállást szeretnénk plántálni gyermekeinkbe is. S mi is lehetne a legkézenfekvőbb? Persze, hogy a mesék világa! Annyi mindenre megtaníthatják gyermekeinket észrevétlenül... olyan kincsestár ez, amelyet elszalasztani, kiaknázatlanul hagyni balgaság volna.
A médiában most nagyon felkapták a témát, lépten-nyomon összefutunk vele, már a dobozos rostoslé hátoldalán is mesékkel találjuk szembe magunkat. Mégis úgy gondolom, soha nem elég beszélni róla és ismételni: kincs van a birtokunkban!
Dr. Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak 1. (A kisgyerekkor. Park, 1996) könyvét már rég a szívembe zártam. Jó szívvel ajánlom minden kisgyermekes szülőnek itt is! Ő így ír többek között a mese fontosságáról:
"A mese gyerekeink mindennapi lelki tápláléka. Azok a gyerekek, akik
mindennap hallanak mesét, az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel
előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat, akiknek ez nem jutott
osztályrészül. De rosszul mondom. Nem ezért kell mesélni.
Azért
kell mesélni, mert a kisgyerek lelki és testi egészsége követeli ezt
meg. [...] És nem csak a kisgyereké. Klinikai tapasztalatok szerint a
kisgyerekkorban hallott mesék olyan mintákat adnak, melyek a kamaszkoron
túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek
meg- és feloldásában."
Az alábbiakban pedig Fábián Krisztina a Grimm mesék üzenete c. munkájából idézek:
"A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan
tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi
intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének
alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi
biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak. „A
kisgyerekkori biztonság megadásával kezdődik tehát az érzelmi intelligencia
kibontakoztatása, és folytatódik a szabad játékban és a mesehallgatásban,
amelyekben a gyerek érzelmileg átfűtött belső képekkel vesz részt. Ezek a
belső képek segítik hozzá ahhoz, hogy feldolgozza a világról és saját belső
világából nyert tagolatlan benyomásokat, és mindig újra tagolja.” (Vekerdy
Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák 15.old.)
A gyermek életében tehát a mese nagyon fontos
szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást,
az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül
útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol,
valamint kiválóan szórakoztat.
A
mesék általában azt „üzenik” hallgatóiknak, hogy az életben felmerülő problémák
elől nem kitérni kell, hanem bátran szembeszállni velük, legyőzni ezeket.
Miközben a gyermek hallgatja a történetet, azonosul a főhőssel, kinek
tulajdonságait önmagáénak érzi. „A kisgyerek, miután eljutott az érzelmeknek
arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa is érdekli őt, a mesében
ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmeivel,
az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni
gyűlölettel, és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak
elleni küzdelemben majdan szüksége lesz.” (Petrolay Margit: A meséről, 6.
oldal)
Mivel a mesék üzenete, mélyebb értelme sokkal összetettebb,
mint gondolnánk, egyáltalán nem mindegy, melyik gyermeknek mit mesélünk. „ A
népmesék, tündérmesék egyszerűek, a gyermek számára érthetőek, mégis
tartalmaznak – a valós történeten túl – mögöttes jelentést. Nem a külvilágot
akarják fotószerűen ábrázolni, hanem a világ valamilyen lényeges vonatkozásáról
szólnak szimbolikus formában.” (Fejlődéslélektan olvasókönyv, szerk.: Bernáth
László, Solymosi Katalin, 233.oldal) Mint tudjuk, a gyerekek különböző
fejlődési szakaszokon mennek át. Abból, hogy gyermekünket éppen milyen
problémák foglalkoztatják, következtethetünk arra, milyen mesék érdeklik, s ez
rámutathat arra is, hol tart jelenleg a fejlődésben. Hagyni kell tehát a
gyermeket, hogy ő választhassa ki a magának tetsző mesét, saját
elképzeléseinket nem szabad ráerőltetni. Viszont, ha rátalálunk a számára
megfelelő mesére, biztosak lehetünk benne, hogy gyakran kell majd estéről
estére ugyanazt elmesélni neki. Talán ebben is hasonlít a mese a játékra; ezen
belül is a szerepjátékra; hiszen egy – egy szerepjátékot is játszhat gyakran
akkor
a gyermek, ha valamilyen kellemes élményét akarja újra és újra átélni, illetve
ha a rossz, félelmetes élményeinek feldolgozására van szüksége. Ezáltal a
rémisztő, félelmetes jellegéből veszít a dolog. A mese segíthet abban is, hogy
a mesét gyakran hallgatva, tudomásul véve a gonosz vereségét, csökkenjenek
tudattalan félelmei az általános gonosszal szemben.
A mesék sokféle
problémát vetnek fel; találkozhatunk jósággal, gonoszsággal, szerelemmel,
árulással, küzdelemmel, stb. Általában a mesék a jó győzedelmével, a rossz
bukásával végződik, ami azt közvetíti a gyerek felé: választhatsz, jó vagy-e
vagy rossz, de rossznak lenni egyáltalán nem éri meg. A tanulság azt
sugalmazza, érdemes jónak, becsületesnek, igazságosnak, jószívűnek lenni, mert
akkor hozzájuthatsz a megérdemelt jutalomhoz."
Ha ennek a hosszú bejegyzésnek a végére
értél,
akkor bizonyára sok okos dolgot "emelhettél be" mesebeli
tarisznyádba!
Mi más is maradhatna végezetül,
mint hogy tartalmas esti pillanatokat kívánjak!
