Márciusi visszatekintés II.
Nagy izgalommal és hosszas megelőző munkával, sokat készültünk erre a nemes
napra.
A beszokott csoport első igazi megmérettetése volt kis köszöntő
műsorunk előadása a Nőnapi rendezvényünkön! Tüneményesek voltak, le a
kalappal minden gyermek előtt! Könnyfakasztó pillanatokat éltünk meg!
A következő vers bizonyára minden édesanyának, nagymamának ismerősen fog csengeni, aki az ünnepségen a gyermekektől hallhatta!
Nadányi Zoltán: Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
