Az ezüsthajú angyalka
(Angol mese)
Az ezüsthajú angyalka nagy bajban volt. Sokat
rosszalkodott, és most hívatta Szent Péter:
- Gyere ide, te haszontalan! - mondta. - Nem vagy képes
megérteni, hogy itt a Mennyben mindenkinek megvan a maga dolga? Hát még
ilyenkor, karácsonykor! Mindegyikünknek boldoggá kell tennie valakit a Földön
élők közül. - Szent Péter összeráncolta szemöldökét. - Te meg ehelyett csak
rendetlenkedsz. Nem, nem maradhatsz itt tovább! Le kell menned a Földre, és
amíg ott boldoggá nem teszel valakit, nem jöhetsz vissza.
A következő pillanatban már be is záródott az angyalka
mögött a Mennyek kapuja. - Na most mit csináljak? - tűnődött. Nem volt mit
tennie, leröppent a földre. Ott mindent puha fehér hó borított. Az angyalka
elég lengén volt öltözve, fázott is nagyon. Az első élőlény, aki a szeme elé
került, egy nyúl volt.
- Jó napot! - mondta a nyúl. Az angyalka éppen
viszonozni akarta a köszönést, amikor száncsengő hangja, paták dobogása
hallatszott, aztán feltűnt a Mikulás is.
Amikor a Mikulás meglátta az angyalkát, azonnal
megállította a szánt, és odament hozzá.
- Hát te mit keresel itt a Földön? - kérdezte. Az
angyalka szégyenkezve hajtotta le a fejét. Bevallotta, büntetésből került a
Földre, azért, mert a Mennyben haszontalan volt, és folyton lustálkodott.
- Szóval lustálkodtál? - húzta fel a szemöldökét a
Mikulás. - Ezt könnyen jóvá teheted. Gyere, ugorj föl a szánra, és segíts nekem
ma éjjel.
A Mikulás felsegítette az angyalkát a szánra, és
együtt elhajtottak. Egyszer csak a szán újra megállt. Egy fenyőligetben voltak.
A Mikulás kiszállt a szánból. Kiürítette zsákját,
amely tele volt karácsonyfa díszekkel, játékokkal és angyalhajjal.
- Segítenél nekem feldíszíteni ezeket a fákat? -
fordult az angyalkához.
- Szívesen - felelte az angyalka mosolyogva.
- Igazán örülök - mondta a Mikulás. - Én vagyok a
magasabb, én díszítem a fák csúcsát, te pedig az aljukat, jó?
A Mikulás és az angyalka szorgalmasan kötözgették a
fák ágaira a díszeket és az ajándékokat. A játékok, a díszek, minden gyorsan a
helyére került. Akkor a Mikulás elment néhány nagyobb ajándékért. Az angyalka
ezalatt a fákra vigyázott. Észrevette, hogy az egyik kis fát elfelejtették
feldíszíteni. - Mit csináljak? - tűnődött. Nagyszerű ötlete támadt: letépte
ruhájáról az aranycsillagokat, és felakasztotta őket a fára. De ezt kevésnek
találta. Levágta hát a saját haját, szép ezüsthaja volt, és azzal fejezte be a
díszítést. Nagyon szép lett a fa. Jött egy bárányka, az is megcsodálta.
Amikor visszatért a Mikulás, és látta, mit csinált az
angyalka, megsimogatta a fejét.
- Nagyon szép! És most gyere, vigyük be a fákat a
faluba. Biztosan te is találsz valakit, aki örülni fog a fenyődnek.
A Mikulás és az angyalka fölpattant a szánra, és
csilingelve tovasiklottak a havon. A távolban hamarosan feltűntek a falu
halványan pislákoló fényei. A Mikulás a falu közepén állt meg a szánnal, és
hozzálátott az ajándékok szétosztásához. Az angyalka segített neki, ahogy csak
tudott. Végül az a fa is sorra került, amely a saját hajával és
aranycsillagjaival volt feldíszítve.
Fogta a fát, és elindult vele az egyik ház irányába.
Ott három jó gyerek lakott. Éppen az édesanyjuknak segítettek mosogatni, amikor
az angyalka lábujjhegyen belopakodott a házba, hogy elhelyezze a nappali
szobában a csodálatos karácsonyfát meg az ajándékokat.
Amikor sikerült mindent elrendeznie, kiosont a házból,
és a nappali szoba ablakához röppent, hogy belessen. A gyerekek most jöttek be
a konyhából. Azonnal észrevették a karácsonyfát és az ajándékokat. Örömükben
táncolni és énekelni kezdtek.
- Milyen gyönyörű! - kiáltottak fel szinte egyszerre.
- Vajon ki hozhatta? - Az angyalka elmosolyodott. Ő is nagyon boldog volt.
Gyorsan visszaszaladt az üres szánhoz, és felült a Mikulás mellé.
- Elvigyelek valameddig? - kérdezte a Mikulás.
- Ó, ha megtennéd! Ahhoz a fához vigyél, amelyiknél
találkoztunk. Onnan már hazatalálok.
- Akkor gyerünk! - mondta a Mikulás, és megrántotta a
gyeplőt. - Köszönöm, hogy segítettél. Szent Péter egész biztosan már tud róla.
- Én is köszönöm - mondta az angyalka, és már ott is
voltak a fánál. - Isten veled! - kiáltott fel, és eltűnt az éjszakában.
Amikor az angyalka visszatért a Mennybe, Szent Péter
már az ajtóban várta.
- Mi történt veled már megint? - kérdezte. Hogy néz ki
a hajad? És hova lettek a ruhádról a csillagok?
De mikor az angyalka elmesélte, mi lett a hajával és a
csillagokkal, Szent Péter nagyon megörült.
- Na, most már visszajöhetsz közénk - mondta. És még
meg is jutalmazta az angyalkát. Sok-sok aranycsillagot adott neki. Ezeket az
idősebb angyalok nyomban fel is varrták a ruhájára. És az ezüsthaja...az
ezüsthaja meg szép lassan újra kinőtt.
Gyűjtötte: Peter Haddock
Fordította: Oláh János
|
|
Kívánunk minden család számára áldott,
békés ünnepeket és boldog új esztendőt!
Icu és Niki néni
|
|
