Júniusi visszatekintő I.
Június 13-án szakmai továbbképzésen vettünk részt Budapesten. A nap számunkra legizgalmasabb része Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia - Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban c. könyvének bemutatója volt. Élvezettel szívtuk magunkba a könyvbemutató minden pillanatát.
A különleges kötet első része laikusoknak szóló, könnyen érthető,
barátságos nyelvezetű pszichológiai irodalom, második része pedig
mesekönyv, a szerző tíz, érzelmi intelligenciát fejlesztő meséjével. A kiadványt egy erdélyi művész, Moldován Mária csodálatos olajfestményei illusztrálják
A meséket azóta mi már teszteltük is. Fantasztikusak, nemcsak a gyerekek, de mi is imádjuk őket. Jó szívvel ajánljuk tovább a könyvet a kisgyermekes családoknak és mindenkinek, aki a témában érdeklődő lehet!
Így ajánlja könyvét a szerző:
Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi
képességeinken múlik. Az igazi sikereket és - ami még fontosabb! - a
belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük
el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit,
kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni,
segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani... Vagyis, ha
fejlett az érzelmi intelligenciánk.
A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.
Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.
Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem.
A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.
Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.
Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem.
S ha már ott voltunk, természetesen dedikáltattuk is saját példányunkat.
A szerző "sok-sok mesés, csodás és varázslatos élményt" kívánt Angyalkert valamennyi csemetéjének!
Köszönjük szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése