A meseolvasás jelentőségéről
Hétvégén botlottam a következő idézetbe:
,,A tündérmesék nem arra tanítják a gyerekeket, hogy léteznek sárkányok.
A gyerekek ezt már tudják.
A tündérmesék arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni!"
Gondolkodóba estem. Elméláztam rajta. Milyen igaz ez leképezve a felnőttek világára is. Mi is tudjuk, hogy létezik gonosz, de arra törekszünk, hogy tisztességes módon álljuk meg a helyünket, s így kerekedjünk a rossz dolgok fölébe. Nyilvánvaló, hogy ezt a hozzáállást szeretnénk plántálni gyermekeinkbe is. S mi is lehetne a legkézenfekvőbb? Persze, hogy a mesék világa! Annyi mindenre megtaníthatják gyermekeinket észrevétlenül... olyan kincsestár ez, amelyet elszalasztani, kiaknázatlanul hagyni balgaság volna.
A médiában most nagyon felkapták a témát, lépten-nyomon összefutunk vele, már a dobozos rostoslé hátoldalán is mesékkel találjuk szembe magunkat. Mégis úgy gondolom, soha nem elég beszélni róla és ismételni: kincs van a birtokunkban!
Dr. Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak 1. (A kisgyerekkor. Park, 1996) könyvét már rég a szívembe zártam. Jó szívvel ajánlom minden kisgyermekes szülőnek itt is! Ő így ír többek között a mese fontosságáról:
"A mese gyerekeink mindennapi lelki tápláléka. Azok a gyerekek, akik mindennap hallanak mesét, az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat, akiknek ez nem jutott osztályrészül. De rosszul mondom. Nem ezért kell mesélni.
Azért kell mesélni, mert a kisgyerek lelki és testi egészsége követeli ezt meg. [...] És nem csak a kisgyereké. Klinikai tapasztalatok szerint a kisgyerekkorban hallott mesék olyan mintákat adnak, melyek a kamaszkoron túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek meg- és feloldásában."
Az alábbiakban pedig Fábián Krisztina a Grimm mesék üzenete c. munkájából idézek:
"A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan
tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi
intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének
alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi
biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak. „A
kisgyerekkori biztonság megadásával kezdődik tehát az érzelmi intelligencia
kibontakoztatása, és folytatódik a szabad játékban és a mesehallgatásban,
amelyekben a gyerek érzelmileg átfűtött belső képekkel vesz részt. Ezek a
belső képek segítik hozzá ahhoz, hogy feldolgozza a világról és saját belső
világából nyert tagolatlan benyomásokat, és mindig újra tagolja.” (Vekerdy
Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák 15.old.)
A gyermek életében tehát a mese nagyon fontos
szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást,
az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül
útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol,
valamint kiválóan szórakoztat.
A
mesék általában azt „üzenik” hallgatóiknak, hogy az életben felmerülő problémák
elől nem kitérni kell, hanem bátran szembeszállni velük, legyőzni ezeket.
Miközben a gyermek hallgatja a történetet, azonosul a főhőssel, kinek
tulajdonságait önmagáénak érzi. „A kisgyerek, miután eljutott az érzelmeknek
arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa is érdekli őt, a mesében
ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmeivel,
az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni
gyűlölettel, és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak
elleni küzdelemben majdan szüksége lesz.” (Petrolay Margit: A meséről, 6.
oldal)
Mivel a mesék üzenete, mélyebb értelme sokkal összetettebb,
mint gondolnánk, egyáltalán nem mindegy, melyik gyermeknek mit mesélünk. „ A
népmesék, tündérmesék egyszerűek, a gyermek számára érthetőek, mégis
tartalmaznak – a valós történeten túl – mögöttes jelentést. Nem a külvilágot
akarják fotószerűen ábrázolni, hanem a világ valamilyen lényeges vonatkozásáról
szólnak szimbolikus formában.” (Fejlődéslélektan olvasókönyv, szerk.: Bernáth
László, Solymosi Katalin, 233.oldal) Mint tudjuk, a gyerekek különböző
fejlődési szakaszokon mennek át. Abból, hogy gyermekünket éppen milyen
problémák foglalkoztatják, következtethetünk arra, milyen mesék érdeklik, s ez
rámutathat arra is, hol tart jelenleg a fejlődésben. Hagyni kell tehát a
gyermeket, hogy ő választhassa ki a magának tetsző mesét, saját
elképzeléseinket nem szabad ráerőltetni. Viszont, ha rátalálunk a számára
megfelelő mesére, biztosak lehetünk benne, hogy gyakran kell majd estéről
estére ugyanazt elmesélni neki. Talán ebben is hasonlít a mese a játékra; ezen
belül is a szerepjátékra; hiszen egy – egy szerepjátékot is játszhat gyakran
akkor
a gyermek, ha valamilyen kellemes élményét akarja újra és újra átélni, illetve
ha a rossz, félelmetes élményeinek feldolgozására van szüksége. Ezáltal a
rémisztő, félelmetes jellegéből veszít a dolog. A mese segíthet abban is, hogy
a mesét gyakran hallgatva, tudomásul véve a gonosz vereségét, csökkenjenek
tudattalan félelmei az általános gonosszal szemben.
A mesék sokféle
problémát vetnek fel; találkozhatunk jósággal, gonoszsággal, szerelemmel,
árulással, küzdelemmel, stb. Általában a mesék a jó győzedelmével, a rossz
bukásával végződik, ami azt közvetíti a gyerek felé: választhatsz, jó vagy-e
vagy rossz, de rossznak lenni egyáltalán nem éri meg. A tanulság azt
sugalmazza, érdemes jónak, becsületesnek, igazságosnak, jószívűnek lenni, mert
akkor hozzájuthatsz a megérdemelt jutalomhoz."
Ha ennek a hosszú bejegyzésnek a végére
értél,
akkor bizonyára sok okos dolgot "emelhettél be" mesebeli tarisznyádba!
Mi más is maradhatna végezetül,
mint hogy tartalmas esti pillanatokat kívánjak!
akkor bizonyára sok okos dolgot "emelhettél be" mesebeli tarisznyádba!
Mi más is maradhatna végezetül,
mint hogy tartalmas esti pillanatokat kívánjak!
