Az Üveghegyen is túl

A meseolvasás jelentőségéről

Hétvégén botlottam a következő idézetbe:

,,A tündérmesék nem arra tanítják a gyerekeket, hogy léteznek sárkányok.
A gyerekek ezt már tudják.
A tündérmesék arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni!"

Gondolkodóba estem. Elméláztam rajta. Milyen igaz ez leképezve a felnőttek világára is. Mi is tudjuk, hogy létezik gonosz, de arra törekszünk, hogy tisztességes módon álljuk meg a helyünket, s így kerekedjünk a rossz dolgok fölébe. Nyilvánvaló, hogy ezt a hozzáállást szeretnénk plántálni gyermekeinkbe is. S mi is lehetne a legkézenfekvőbb? Persze, hogy a mesék világa! Annyi mindenre megtaníthatják gyermekeinket észrevétlenül... olyan kincsestár ez, amelyet elszalasztani, kiaknázatlanul hagyni balgaság volna.

A médiában most nagyon felkapták a témát, lépten-nyomon összefutunk vele, már a dobozos rostoslé hátoldalán is mesékkel találjuk szembe magunkat. Mégis úgy gondolom, soha nem elég beszélni róla és ismételni: kincs van a birtokunkban!

Dr. Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak 1.  (A kisgyerekkor. Park, 1996) könyvét már rég a szívembe zártam. Jó szívvel ajánlom minden kisgyermekes szülőnek itt is! Ő így ír többek között a mese fontosságáról:

"A mese gyerekeink mindennapi lelki tápláléka. Azok a gyerekek, akik mindennap hallanak mesét, az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat, akiknek ez nem jutott osztályrészül. De rosszul mondom. Nem ezért kell mesélni.

Azért kell mesélni, mert a kisgyerek lelki és testi egészsége követeli ezt meg. [...] És nem csak a kisgyereké. Klinikai tapasztalatok szerint a kisgyerekkorban hallott mesék olyan mintákat adnak, melyek a kamaszkoron túl is elkísérik a gyerekeket, és segítenek a válságos élethelyzetek meg- és feloldásában." 

Az alábbiakban pedig Fábián Krisztina a Grimm mesék üzenete c. munkájából idézek:

"A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az  ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak. „A kisgyerekkori biztonság megadásával kezdődik tehát az érzelmi intelligencia kibontakoztatása, és folytatódik a szabad játékban és a mesehallgatásban, amelyekben a gyerek érzelmileg átfűtött  belső képekkel vesz részt. Ezek a belső képek segítik hozzá ahhoz, hogy feldolgozza a világról és saját belső világából nyert tagolatlan benyomásokat, és mindig újra tagolja.” (Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák 15.old.)

A gyermek életében tehát a mese nagyon fontos szerepet tölt be. Segíti a számára túl bonyolult világban történő eligazodást, az élete során felmerülő problémák megoldásának megtalálását, ezenkívül útmutatóul szolgálhat erkölcsi kérdésekben, fejleszti képzeletét, elvarázsol, valamint kiválóan szórakoztat.

A mesék általában azt „üzenik” hallgatóiknak, hogy az életben felmerülő problémák elől nem kitérni kell, hanem bátran szembeszállni velük, legyőzni ezeket. Miközben a gyermek hallgatja a történetet, azonosul a főhőssel, kinek tulajdonságait önmagáénak érzi. „A kisgyerek, miután eljutott az érzelmeknek arra a fejlődési fokára, ahol már más emberek sorsa is érdekli őt, a mesében ismerkedik meg a másokért való aggodalom, az örvendező együttérzés érzelmeivel, az igazságosság, a bátorság, a hűség fogalmával, az elnyomó erőszak elleni gyűlölettel, és megszerzi magának azt az optimizmust, melyre a gonosz hatalmak elleni küzdelemben majdan szüksége lesz.” (Petrolay Margit: A meséről, 6. oldal)

Mivel a mesék üzenete, mélyebb értelme sokkal összetettebb, mint gondolnánk, egyáltalán nem mindegy, melyik gyermeknek mit mesélünk. „ A népmesék, tündérmesék egyszerűek, a gyermek számára érthetőek, mégis tartalmaznak – a valós történeten túl – mögöttes jelentést. Nem a külvilágot akarják fotószerűen ábrázolni, hanem a világ valamilyen lényeges vonatkozásáról szólnak szimbolikus formában.” (Fejlődéslélektan olvasókönyv, szerk.: Bernáth László, Solymosi Katalin, 233.oldal) Mint tudjuk, a gyerekek különböző fejlődési szakaszokon mennek át. Abból, hogy gyermekünket éppen milyen problémák foglalkoztatják, következtethetünk arra, milyen mesék érdeklik, s ez rámutathat arra is, hol tart jelenleg a fejlődésben. Hagyni kell tehát a gyermeket, hogy ő választhassa ki a magának tetsző mesét, saját elképzeléseinket nem szabad ráerőltetni. Viszont, ha rátalálunk a számára megfelelő mesére, biztosak lehetünk benne, hogy gyakran kell majd estéről estére ugyanazt elmesélni neki. Talán ebben is hasonlít a mese a játékra; ezen belül is a szerepjátékra; hiszen egy – egy szerepjátékot is játszhat gyakran

akkor a gyermek, ha valamilyen kellemes élményét akarja újra és újra átélni, illetve ha a rossz, félelmetes élményeinek feldolgozására van szüksége. Ezáltal a rémisztő, félelmetes jellegéből veszít a dolog. A mese segíthet abban is, hogy a mesét gyakran hallgatva, tudomásul véve a gonosz vereségét, csökkenjenek tudattalan félelmei az általános gonosszal szemben.

A mesék sokféle problémát vetnek fel; találkozhatunk jósággal, gonoszsággal, szerelemmel, árulással, küzdelemmel, stb. Általában a mesék a jó győzedelmével, a rossz bukásával végződik, ami azt közvetíti a gyerek felé: választhatsz, jó vagy-e vagy rossz, de rossznak lenni egyáltalán nem éri meg. A tanulság azt sugalmazza, érdemes jónak, becsületesnek, igazságosnak, jószívűnek lenni, mert akkor hozzájuthatsz a megérdemelt jutalomhoz."

Ha ennek a hosszú bejegyzésnek a végére értél,
akkor bizonyára sok okos dolgot "emelhettél be" mesebeli tarisznyádba!
Mi más is maradhatna végezetül,
mint hogy tartalmas esti pillanatokat kívánjak!